Szeptember 24-én tartottuk védőszentünk és névadónk ünnepét, és hagyomány szerint ekkor avattuk bottyánosokká a kilencedikes diákokat. Ekkor kapták meg a tavalyi tanév díjazottjai a kitüntetéseket, majd megkoszorúztuk névadónk sírját a ferences templomban. Igazgató úr köszöntő beszédének rövidített változata idézi fel az ünnepélyes pillanatokat.
Kedves Gyula atya, tisztelt vendégeink, kedves bottyános diákok, tisztelt kollégák, kedves kilencedikes diákjaink!
Már egy évtizede kedves és színes ünnepe iskolánknak szeptember 24. Ekkor emlékezünk névadónkra, Vak Bottyán János kuruc generálisra, aki egész életét a magyar szabadság kivívásának szentelte. Hol a török ellen, hol a labancok ellen küzdve öregbítette a magyar harcosok hírnevét.
De ekkor tartjuk védőszentünk ünnepét is. Szent Gellért püspök annak ellenére, hogy nem magyar volt, mégis Magyarországért, a magyar kereszténységért, Magyarország jövőjéért dolgozott és áldozta fel életét.
Egy tábornok, egy ízig-vérig katona és egy szentéletű, nagy műveltségű püspök. Látszólag teljesen két különböző karakter. Abban mégis hasonlítanak egymáshoz, hogy mély hittel Istenre bízták az életüket és az általuk értéknek tartott kereszténységért, szabadságért, Magyarország jövőjéért nagyon tudtak és akartak küzdeni, dolgozni, harcolni és imádkozni.
Kedves Kilencedikesek!
Nem véletlen, hogy amikor ezt a két történelmi személyt példaként állítjuk magunk elé, az ő nevük alatt, az ő ünnepükkel együtt fogadunk benneteket ünnepélyesen bottyános diákká.
Ti azonban itt, a 2021-22-es tanév elején belecsöppentetek a Bottyán életének két különleges évfordulójába:
Ebben a tanévben lett 60 éves iskolánk. Hatvan éve tanulnak diákok a Bottyánban.
Az elmúlt hatvan évben a Bottyán pozitív fogalom lett a szakképzésben, az itt végzettek pedig a gyöngyösi ipari parktól a világ másik feléig kamatoztatják az itt megszerzett tudást.
Van azonban egy másik szép és örömteli évfordulónk is:
Már 10 éve annak, hogy egyházi fenntartásban működünk.
Mondhatnám azt is, hogy tíz évvel ezelőtt helyreállt a rend: a terület, amin iskolánk épült, sok száz éven keresztül az egyházhoz, a ferencesek kolostorához tartozott. Ennek emlékét sokáig csak az udvarról nyíló kis kápolna őrizte, illetve a fal, ami a kolostor kertjének a fala volt. És már tíz éve annak, hogy itt újra Jézus nevét hallani, összekulcsolt kezeket lehet látni, hitről lehet beszélni, hogy ünnepségeinken a plébános urat is köszönhetjük.
Szintén rendhagyó és különleges, hogy az elmaradt évzáró helyett most tüntetjük ki az elmúlt tanévben kiemelkedően teljesítő diákjainkat.
Az elmúlt két tanév eseményei megtanítottak minket megtalálni mindenben a jót, megtanulni mindennek örülni, megtanulni értékelni azt, ami hiányozna, ha elvesztenénk. Megtanulni mindenből kihozni a legtöbbet és a legjobbat, amit csak lehet. Ezt a pozitív szemléletet vigyük tovább ebben a tanévben is.