A 12. B osztályfőnökének búcsúzó szavai

Sokan állítják, hogy középiskolai éveik szolgálnak a legmaradandóbb élményekkel. Ez – még ha most nem is így látjuk – gondtalan, felszabadult, nagyon boldog időszak, a szoros barátságok, szerelmek időszaka osztályon és iskolán belül. Gondoljatok csak a gólyatáborra, a közös főzésre, a kalandparkra, a színházi előadásokra, a Határtalanul erdélyi kirándulásra, az online iskolára, mely mindannyiunk számára kihívás volt.

A továbbiakban – főiskolán, egyetemen, munkahelyen – újabb és újabb teljesítendő feladatok árasztanak majd el benneteket, és lehet, hogy hiányozni fognak a most még oly tragikusnak ítélt témazáró dolgozatok.
Ez azonban már mind a múlt, Ti mostantól mindannyian a Bottyán történelmének részei vagytok. De ma még nem szakadtok el teljesen. Ha a nem is olyan távoli jövőbe tekintünk, közeleg az, amitől a 4 év alatt a legjobban féltetek: az érettségi, amely minden végzős számára kihívás. De sose feledjétek, hogy ez még nem a cél. A cél maga az út. De ezt nálam jobban el tudja mondani Márai Sándor, engedjétek hát meg, hogy az ő szavaival zárjam mondandómat:
„Arról, hogy mindig útközben élsz.
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megpihen az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
Kedves Tanítványaim!
Az úthoz rengeteg szép élményt, sok sikert, kitartást és boldogságot kívánok nektek!”


Kalauzné Szabó Csilla
osztályfőnök

Megszakítás