Vendégünk volt Dumity Richárd és Dobos Réka
Dumity Richárd paralimpikon-síelő
Gyermekkorában (3 évesen) érte baleset, amikor megváltozott örökre az élete. Több sportágat is kipróbált, de a Magyar Síszövetségnek, és nagymamája által talált videónak köszönhetően talált a sportra. Richárd a pekingi téli olimpián is részt vett, műlesiklás versenyszámban, síelőként jutott ki. Elmesélte, hosszadalmas edzések, versenyek, kvalifikáló versenyeken át tartó útját. A COVID-19 miatt az edzések is megváltoztak, elmesélte, hogy otthonukban alakítottak ki edzőtermet, és a karantén idején ott kellett a testi erejét fejlesztenie. Édesanyja is jelen volt, ő is elmesélte, egy anya szemével hogyan élte meg Richárd sikereit, kitartását, hogyan szerezték meg a szükséges felszereléseket, milyen problémákba ütköztek, utazások során mennyi nehézség adódott, amit meg kellett oldaniuk.
Számomra nem volt meglepetés a kitartása, hiszen sportolóként szintén számos sportágat, sportolót ismerek, akik paralimpikonok, versenyzők egy-egy sportágban, valamilyen sérülés vagy baleset miatt. Azonban ennyire személyes tapasztalatot még nem hallottam. Az előadás közben elmondta, bármilyen baj is történik, sohasem szabad feladni, hiszen az élet megy tovább, küzdeni kell azért, ami van. Kifejezetten sok kitartást, küzdelmet és szorgalmat igényel egy-egy sportág, de akár bármilyen más tevékenység is megigényli, lehet szó tanulásról, munkáról, egyetemről, új hobbyról stb… Hatalmas példát mutatott, és szerintem egy kicsit mindenkinek adott önbizalmat ahhoz, hogy merjünk belevágni dolgokba, és igen is érdemes értük küzdeni. Bátorító volt, ahogyan személyes küzdelmeiről mesélt, és elmondta, hogy csak akarat kérdése néha a jó útra való lépés, nem utolsó sorban pedig a saját sportágammal szemben is, egy újabb látásmódot adott. (Korozs Gerjén, 11. D)
Dobos Réka kerekesszékes karate világbajnok
Iskolánkba a parasport napja alkalmából vendégek érkeztek. Dobos Réka kerekesszékes karate világbajnok előadása során életre szóló tanulságot kaptunk. Elmesélte, hogy régen ő is bottyános diák volt, teljesen átlagos életet élt, a motorozás volt a szenvedélye. A középiskolai évei után 2014-ben viszont munkába menet autóbalesetet szenvedett, melynek következtében melltől lefelé egy életre lebénult. Kezeit csak korlátozottan tudja használni, mégis céltudatosan vágyik a sportolásra. Különböző parasportokban is kipróbálta magát, viszont a formagyakorlatokból és katákból álló parakaratét érzi legközelebb önmagához. Eredményeihez vezető útjában viszont nagyon hálás édesanyjának, aki segíti őt ellátni, versenyekre szállítani, illetve támogatóinak, mert nélkülük ez csak álom lenne számára. Az előadás után készíthetünk vele közös képet és bátran kérdezhettünk tabuk a nélkül. Nagyon sok mindent átértékelhetünk magunkban szavai hallatán, rá kellett jönnünk, hogy egyes dolgokat csak akkor becsülünk meg, ha már elveszítettük. Általa igazán pozitív példaképet kaphattunk. (Mák Barbara, 10. E)