Az 1956-os forradalom egészét véve a vízilabda és az a körüli történések kis részét tették ki a dicső korszaknak, de az események folytán úgy alakult, hogy a magyar -szovjet mérkőzés részévé lett a szabadságharc „utóéletének”.
1956-ban az olimpikonok egy háborús övezetből indultak- annak minden lelki terhével és a normális felkészülést lehetetlenné tevő hátrányával.
1956. december 6-án két olyan nemzet sportolói mérték össze erejüket, amelyek a világ egy másik pontján éppen harcban álltak egymással. A magyar vízilabda-válogatottnak az elődöntőben az ellenfele a szovjet csapat volt. Melbourne-ben, az olimpián, egyenlő feltételek mellett (hét a hét ellen), semleges környezetben a magyar csapat 4-0-ra győzött, megverte a Szovjetuniót.
A magyarok életük legfontosabb versenyén vettek részt: nagyon akarták a sikert, a győzelmet, revansot akartak venni a szovjet csapaton, hogy enyhítsék az otthoniak fájdalmát.
A 11.B osztály ünnepi műsora méltó emléket állított a vízilabda sport egyik legnagyszerűbb csapatának, miközben hiteles képet adott az 1956-os szabadságharcról és annak utóéletéről. Köszönöm az osztály kitartó felkészülését, hogy szorongásaikat félretéve azonosulni tudtak a különböző szerepkörökkel, és a megálmodott forgatókönyvet színvonalas színpadi előadásban valósították meg.
A műsor sikeréhez hozzájárult Roska László, a Gyöngyösi Alligátorok Vízilabda Club elnöke, a gyöngyösi Hotel Opál*** Superior és Pádár Miklós tanár úr.
Bátor Szilvia
a 11.B osztály osztályfőnöke