Szeptember 22-én pénteken a Bottyán közössége kettős ünnepet ült. Emlékeztünk védőszentünkre, Szt. Gellértre, és névadónkra Vak Bottyán Jánosra. Ez a nap az iskola közössége számára mindig a példaképekről szól: értéket teremteni abban az élethelyzetben, amiben éppen vagyunk. Talán ez nem egyszerű a mai világban, de biztosan állíthatjuk, hogy megéri.
A kilencedikesek ezen a napon válnak a Bottyán teljes jogú polgáraivá: megkapják nyakkendőjüket és esküt tesznek. A középiskola egy nagyon fontos állomás a SZAK-EMBER-ré válásban. Megtanulni az általuk választott szakma csínját-bínját, és közben emberré válni – nem könnyű feladat. Talán sokan vannak úgy, hogy a befektetett munka később érik be, de beérik.
Kívánok a kilencedikeseknek és minden Bottyánosnak tartalmas tanévet, kitartó tanulást, jó közösséget, valamint szívből gratulálunk díjazottjainknak, akikre nagyon büszkék vagyunk!
Végül álljanak itt Bardóczi Benjámin, 9. A osztályos tanuló gondolatai:
„Én, Bardóczi Benjámin köszönöm…”. Általános iskolában több alkalommal szerepeltem vers-, mesemondó versenyeken, műsorokon. De különösen örültem neki, mikor felkérést kaptam a kilencedikesek esküszövegének előmondására. Örültem, mert megtiszteltetésnek gondoltam, és abban az iskolában megtenni ezt, ahová mindig is szerettem volna bekerülni, külön öröm volt. Számunkra fontos volt ez nap, hiszen a megemlékezésen kívül mi, kilencedikesek voltunk a központban: ekkor megkaptuk a nyakkendőnket, és esküt tettünk. Boldog voltam, hogy a 9. A osztályt és az egész évfolyamot képviseltem. Megfogadtuk, hogy tanulunk, hogy fegyelmezettek leszünk, ami talán még most nehéznek tűnik, de ha kitartóak leszünk, sikerülhet. A másik felemelő rész az volt, amikor a Bottyán kiemelkedő diákjait jutalmazták. Mindenki másban volt jó: volt jó sportoló, jó közösségi ember, és olyan, aki az ország legjobb elektronikai technikusa lett az országban. Tartalmas, szép napunk volt.”
Hordós Andrea
tan. igh.