Az összetartó közösségeken belül megélt öröm ereje

Minden tanévben két kiváló tanuló érdemli ki a Bottyán-díjat. A tavalyi tanév végén nem kaphatott méltó kereteket a díjátadó, ezért idén a Szent Gellért-ünnepségen a legfiatalabb bottyánosok előtt vehette át az elismerést Borsos Bence.  Családról, szakmáról, döntésekről kérdeztem.

Mesélne egy kicsit a családja származási helyéről, történetéről?

Szüleim Gyergyószentmiklóson születtek, Erdélyben. Gyermekkorukat Gyergyócsomafalván töltötték és ott nevelkedtek. Édesanyám kitűzött célja volt, hogy Magyarországon elvégezhesse a tanítóképző főiskolát magyarul, majd visszatérve az Erdélyben kisebbségben élő magyarokat taníthassa. Édesapám támogatta ebben, ezért 1991-ben közös döntés alapján Magyarországra költöztek. Miután édesanyám megszerezte tanító diplomáját, felmerült a családtervezés gondolata, és ezt követően az a szomorú tény, hogy születendő gyermekeik ugyanúgy elvándorlásra kényszerülnek, ha anyanyelvükön szeretnének továbbtanulni. Ez motiválta őket, hogy letelepedjenek Magyarországon. Úgy gondolom, hogy szüleim megtettek mindent azért, hogy mi a nővéremmel sikeresek legyünk az életben.

Milyen fontos közösségek segítették elő a fejlődését?

 Elsősorban a családi környezetemnek köszönhetem a sok támogatást és a biztatást. A nővéremet külön kiemelném, akihez mindig bizalommal fordulhattam bármilyen problémával, legyen az tanulmányi vagy esetleg más jellegű. Az ecsédi egyházközösség nagyban hozzájárult a keresztény hitem megerősítéséhez. József atyának köszönhetően betekintést nyerhettem a ministránsok életébe, és általa lehetett egy nagy élményben részem a Nemzetközi Ministránstalálkozón, Rómában 2018-ban.

Amikor 8. osztályos korában a Bottyán elektronika szakja mellett döntött, mi motiválta? Hogy érzi, jól döntött?

 A 7. osztályos fizikatanárom szerettette meg velem az elektronikát, amikor a passzív áramköri elemeket tanultuk, és már akkor elvarázsolt, hogy ezekben a kis elemekben mennyi lehetőség rejlik. A Bottyánban többet foglalkozhattam ezzel az ágazattal és tekintve, hogy még mindig rejt kihívást, úgy érzem, jól döntöttem.

Mi az, ami az elektronikai tanulmányaiban először megragadta? Ez az érzés megmaradt, vagy valamelyik más terület vette át a helyét? Milyen sikereket ért el a területen?

Az varázsolt el legjobban, amiket gyakorlaton vittünk véghez. Nem csináltunk nagy áramköröket az elején, de annál érdekesebb volt, hogy mennyi mindent meg lehet tudni egy egyszerű Graetz-hídról. Esetleg az, hogy egy közös emitteres erősítőn milyen sok adat mérhető. Ennek a helyét egyre inkább a PLC programozás vette át, hiszen nagyon izgalmas azt látni, hogy egy kis programozható egységgel képesek vagyunk bármit irányítani. A PLC programozói vizsga megszerzése mellett több, az elektronikához kapcsolódó versenyen is megmérethettem magam.

A kiváló, kitűnő tanulmányi eredmény sokak számára elérhetetlen.  Hogyan lehet elérni: milyen tanácsokat adna a mindenkori tanulók számára?

A jó eredményeket én annak köszönhetem, hogy az órákon aktívan veszek részt, és ha valami nem áll össze, akkor abban rögtön kérem a szaktanár segítségét. Természetesen a megfelelő tanulási módszert mindenkinek egyénileg kell megtalálnia.

Az iskolai frizbicsapat oszlopos tagja volt. Más sportágakkal is megpróbálkozott? Miért jó frizbizni?

Nagyon sokat jelentett számomra a frizbi, de természetesen más sportágakban is kipróbáltam magam: röplabdában és fociban. A frizbi egy csapatsport, így egy közösséget generál. Én egy nagyon jó csapat tagja lehettem, ahol nagyon fontos volt a csapatszellem és a frizbi szeretete. Nagyon sok boldog pillanatot adott, mikor tornánk volt: képes voltam minden mást kizárni és csak a mérkőzéssel foglalkozni. Az edzőmtől megtanultam, hogy a frizbit csak szívvel-lélekkel és sportszerűen szabad űzni.

Most mit tanul, milyen tervei vannak?

Jelenleg a szakmám technikusi képzését folytatom az Vak Bottyán Technikumban. A későbbi terveim között szerepel, hogy a már megszerzett PLC programozói ismereteimet tovább bővítsem.

(Az interjút Ludányiné Prém Judit, az ünnepség fotóit Kaló István készítette)

Megszakítás