24 órás nagy kaland

Történetünk főhősei bottyános diákok, kik nagy küzdelemmel győzték le a fáradtságot, és léptek ki komfortzónájukból társaikkal egy egész nap erejéig a Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnokban az Aludj máskor! elnevezésű 24 órás vetélkedőn.

Kedves Látogató! A következő pár sorban arról olvashatsz beszámolót, hogy hogyan is zajlott az április 1-én megrendezett vetélkedő a Nyerőmű csapat egyik tagjának szemszögéből. Fantáziádat nem kell nagyon megerőltetned, pár kép a Galériában talán segít neked azt a hangulatot átadni, ami akkor és ott uralkodott. Ehhez járulok hozzá ezzel a kis történettel is. 

A Bottyán csapata második alkalommal vett részt a középiskolások közötti játékos megmérettetésen. A vetélkedő – mint mindig – adott tematika szerint zajlott. Idén a csillagjegyek álltak a középpontban. A Nyerőművesek a halak csillagjegy képében képviselhették iskolánkat.

Szinte egyetlen pillanatra sem hagytak pihenni minket a szervezők, hiszen előzetes feladatokat is kaptunk. Az első igazán embert próbáló feladatunk az volt, hogy valamilyen tánc vagy színdarab keretében jelenítsük meg csillagjegyünk megszületését. Kisebb-nagyobb malőrökkel, de elkészült a csapatunk tánca. Eközben a fiúk hajót, zászlót, táblát és még sok más klassz dolgot készítettek a vetélkedőhöz és a tánchoz egyaránt, hogy még színesebben és kreatívabban jelenjen meg csapatunk a nagy napon.

El is érkezett a várva várt nap. Hőseink már fél nyolckor bepakolták a szükséges kellékeket a Sportcsarnokba. Megdöbbentő volt, hogy az akkor feleslegesnek tűnő dolgok később értékes kinccsé váltak. Kilenc óra tájékán a csapatok hatalmas üdvrivalgással vonultak Gyöngyös város utcáira, hiszen egy felvonulással nyitottuk meg a 24 órán keresztül tartó vetélkedőt. A nagy hangzavar és már-már fesztiválhangulat közepette olyan érzés ragadott el, mint amikor valahonnan sok idő után hazatérek. És e között a több száz diák között otthon éreztem magam. Láttam szóba elegyedő „ellenfeleket”, segédkező társakat, szerelmeseket, barátokat egymásba karolva. Egyszóval egy érzelmi ár közepén sétálhattam, ami nyugodt és békés volt, ám mégis orbitálisan hangos.

Visszaérvén a csarnokba kezdetét vette az előzetes feladat bemutatása.

A műsorvezetők az első perctől kezdve pozitív benyomást keltettek a csapatokban. Vagányak és viccesek voltak. Pezsegtek és biztatták a csapatokat a feladat előtt és után is. A mi csapatunkra ráfért a biztatás, és ennek köszönhetően a mi táncos darabunk a várthoz képest jól sikerült. Ágicát is majdnem sikerült hátra dobni úgy, ahogy terveztük… A jobbnál jobb, viccesebbnél viccesebb darabok után megkezdődtek a feladatok.

A csapat egyik felének máris a város különböző intézményeiben volt feladata, ahol a mieink brillíroztak. A brigád megmaradt része eközben a helyszínen alkotott verset, koreográfiát rakta össze, amit nem is akárhogy kellett megalkotnia, hanem különböző kikötéseknek megfelelve. A feladatok egymás után pörögtek és pörögtek, szükségünk volt hol nagy kézműves tudással bíró emberekre, hol a magyar nyelvet legjobban művelőkre, de végső soron a műszaki zsenijeink és sportembereink sem lustálkodhattak. Ahogy térültem-fordultam a feladatok kereszttüzében, mérföldkőhöz ért a játék, hiszen egyszer csak beléptünk a 12. órába. De egy unalmas percet se hagytak a csapatnak, hiszen volt, hogy ott helyben kellett felépítenünk egy komplett víz alatti éttermet, és felszolgálni egy, a csapat által kitalált ételt, máskor az ezotériához kapcsolódóan jósdát felállítani, miközben a jósnőt is kiképeztünk.

Viszont a hősökbe is kell erőt és lelket önteni olykor-olykor, erre kiválóan alkalmasak voltak a mi fantasztikus tanáraink, akik ha kellett, nem voltak restek besegíteni feladatokba sem. Ezen felül a szervezők is kedveskedtek nekünk hatalmas bulikkal, amit én speciel mindig átaludtam, de tudat alatt ott csápoltam én is a vadul a vetélkedő diákok között. A bulikat követően levezető feladatokkal próbálták még életben tartani a kábuló diákokat. És én valahol itt vettem észre, hogy a csapat egy kemény része nagyon szépen összeforrt az eltelt órák alatt. Lehetőségünk volt a másikat jobban megismerni. Bájos volt látni, ahogy kinyílunk egymás előtt, vagy azt, ahogy egy másik csapat tagjával keveredtünk eszmecserébe.  Igaz néha volt, hogy már a nyűgösség miatt úgy szóltunk a másikhoz, ahogy nem kellett volna, de ott és akkor ezen se akadtunk fent.

Pirkadatkor, – átesve a holtponton – feladatunk egy földműves reggeli torna megalkotása volt. Én már 6 óra előtt úgy éreztem, hogy menten kardomba dőlök és itt lesz a vég, de én kaptam azt a szerencsés feladatot Írisszel, hogy felébresszük a társainkat egy kis vidám paraszttornával. Személy szerint nagyon élveztem, jó volt látni, ahogy majdnem az összes csapat ott áll a színpad előtt és csinálja velünk együtt a tornát. Az utolsó feladatunk ismét egy nagy előadás megalkotása volt. Maradtunk a táncnál, hiszen abban már rutinosak voltunk. Ám itt most egy másik csillagjegy bőrébe, a mérlegébe bújhatott a kis hal csapatunk. A táncos produkciónk után hatalmasat buliztunk a többi csapattal.

A lélegzetelállító show után következett az eredményhirdetés. Az izgalom a tetőfokára hágott, hiszen félidőnél a csapatunk 2 ponttal volt lemaradva a 4. helyről. Vajon sikerült-e megfordítanunk az állást? Esetleg sikerült magunkat feltornászni a harmadik helyre? Körmöt rágva, fogat csikorgatva és hatalmas örömmámor közepette megtudtuk, hogy a Nyerőmű csapata foglalhatta el a büszke 4. helyet.

És hogy miért voltunk büszkék a 4. helyre? Ebben a helyezésben ott volt mindene a csapatnak, de legfőbbképpen a szíve-lelke.

Számomra hatalmas élményt nyújtott ez a 24 óra hiszen: sminkelhettem Tűzkirálynőt, lehettem a víz harcosnője, koreografálhattam profi táncosoknak, ötletelhettem, alkothattam egy olyan csapatban, aminek tagjait egy ideig biztosan nem fogom elfelejteni. Ennek a napnak a végén tudtam, miért adhatok hálát.

Ez lett volna a mi történetünk. Ez természetesen korántsem az egész, de a képek majd beszélnek a le nem írt történetek helyett. Ha meg akarod tudni, milyen nagy buli és kaland ez az egész, akkor jövőre tarts te is a Bottyán csapatával és aludj máskor!

Az 50 fős Nyerőmű csapat nevében az élménybeszámolót lejegyezte:

Szűcs Viktória 12.B

Skip to content