Búcsú A 12. D osztálytól

Búcsúzom a 12.D osztálytól, akik bottyános éveik kezdetén – akarva-akaratlan – újszerű kihívásokat tartogattak számunkra. Személyiségükből fakadó sokszínűségük, újfajta szemlélet és a folyamatos módszertani megújulás lehetőségét biztosította az őket tanító tanáraik számára. Tanulmányaik kezdetén néhányan már annyira népszerűek voltak, hogy az iskola vezetése rövid időn belül megtanulta nevüket.

Küzdelmekkel teli éveket tudhatnak maguk mögött, mégis derűsen emlékszünk az együtt töltött években a közismereti tárgyakkal szembeni ellenállásukra, de ugyanúgy nyomot hagyott emlékezetünkben az egymás iránti segítőkészségük, amit a digitális oktatás időszakában remekül kamatoztattak. Ennek ellenére a pandémiás időszakban a március 15-i ünnepi műsor megalkotásával megmutatták, hogy miként tudnak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, összefogni és színvonalas emléket állítani a forradalom és szabadságharc hőseinek. Közösséggé formálódásukban és egymás megismerésében mérföldkövet jelentettek az osztálykirándulások, ahol az esztergomi Suzuki gyár látogatása szakmai látásmódjuk elmélyítésében, a budapesti Sziklakórház és a Terror Háza Múzeum megrendítő tárlata pedig az egymás iránti elfogadásban volt meghatározó.  A könnyedebb szórakozásként megszervezett gokartverseny kihozta a versengő szellemet azokból is, akik korábban kevésbé hívták fel magukra a figyelmet. Az élmények sorában jelentős fejezet volt az a Taron megszervezett túra, ahol mindenki megcsillogtatta személyiségének azon rétegeit, mellyel korábban nem találkoztunk. Voltak életükben olyan pillanatok is, amikor bizonyították, hogy döntéseikért felelősséget vállalva, hogyan képesek egymásért kiállni, dacolva a megpróbáltatásokkal. Tanulmányaik mellett maradt energiájuk diákolimpián, sportversenyeken és tantárgyi versenyeken részt venni, és ott elért sikereikkel nagyban hozzájárultak iskolánk jó hírnevének öregbítéséhez. Szemünk előtt formálódtak az évek során fiatal felnőttekké, akik büszkén felvállalják érzéseiket, és ma már bocsánatkérésre is hajlandók, ha úgy érzik, hogy hibát követtek el. Tanáraikat és az őket oktatókat ezek a pillanatok erősítették meg hitükben, hogy jó utat jártak be és eredményes munkát végeztek velük a közös munka során. Az osztályban tanulmányaikat befejező 24 végzős diákot a Bottyánban formálódó jellemük, a korábbinál érettebb, magabiztosabb, valamint véleményüket bátran, bárkivel szemben képviselő egyéniségük hozzásegítette ahhoz, hogy most büszke osztályfőnökük első végzős osztályaként eljuthattak életük várva várt pillanatához, az érettségihez.

Borbás József
osztályfőnök

Skip to content