Visszajövünk

Hogy mit őrzünk meg a középiskolás évekből?

Arcokat, történeteket, barátságokat, mosolyokat, lelkeket. Egy-egy mondatot, értékeket, emberi példákat, hitet, nagyon fontos és elfeledésre ítélt tudáselemet. Örömöt, büszkeséget, szorongást, nehézséget, kudarcot, és persze megküzdési stratégiát. Lenyomatát a felnőtté válásnak.

Április 30-án sokan vontak mérleget iskolánkban. Aznap volt a ballagás.

Mi, osztályfőnökök szeretettel szemléltük diákjainkat, akiket frissen végzett nyolcadikosként nemrég BOTTYÁNOSOKKÁ fogadtunk. Ahogy ott ültek előttünk a virágillatú termekben, átemlékeztük az utat, melynek során udvarias fiatalemberekké, és elegáns ifjú hölgyekké változtak a ránk bízott kajla kamaszok. A végzősök szemében pajkos cinkosságot láttunk, de egyszer csak minden egyes gyerekünket elérte az a jól tapintható pillanat, amikor meghatottan és elfogódottan tudatosította magában, igen, ez AZ a nap, ma értünk öltöztek díszbe a falak, előttünk tiszteleg a sorfal, minket biztatnak tanáraink, simogatnak szüleink pillantásai. Hálásak voltunk, és lélekben vittük magunkkal az előző két évfolyam végzőseit, akinek nem adatott meg ez a semmihez nem fogható érzés.

Különleges hét volt mögöttünk.

Elbúcsúztatott minket a város, megköszöntük az osztályt tanító tanárok munkáját, búcsúztatott az iskola, elpróbáltuk a nagy nap koreográfiáját. És elköszöntek az osztályfőnökök. Felemelő volt látni, hogy szinte minden osztályban előkerült valami búcsúajándék: emlékekből összeállított csomagok, füzetecskék, emlékkönyvek, útlevelek vagy spontán szerenád, egy-egy meglepetéstorta formájában. Megható volt az osztályok egymás iránti szeretete és kölcsönös tisztelete. Kíváncsisága. Öröme.

Búcsúztunk, de nem köszöntünk el. Hiszen csak a négy évet zártuk le, az évfolyam nagy része marad technikusi évfolyamainkon ugyanazokkal az osztályfőnökökkel. Különös jelentést adott ez a ballagás fogalmának. És így vált teljessé az iskolai szerenádon énekelt dal refrénje: visszajövünk még.

És aztán, amikor a virágcsokrok még a vázákban illatoztak, és a ballagási süteményekből még mindig lehetett lakmározni, elkezdődött az írásbeli vizsga. Erre vártunk 12 évig… Elárulom, mi, pedagógusok éppúgy izgulunk, mint a diákjaink, hiszen egyaránt megmérettetik itt tanár és tanítványa. De bízunk bennük, és a közösen elvégzett munkánkban, a képességeikben, a józan eszükben.

Különösen mi, az osztályfőnök: Tomcsik Erika 12.A, Kalauzné Szabó Csilla 12.B, Holló Ágnes 12.C, Borbás József 12.D és Blahó-Kiss Katalin 12.E.

És persze búcsúznak, és velük, értük drukkolnak övéikért a technikusi osztályok osztályfőnökei: Fodor Judit 5/13.A, Tüskéné Dombi Zsuzsanna 5/13.B, Soltész Gábor 5/13.C, Varga Csaba 5/13.D és Kosztyáné Magyary Ágnes 5/13.E.

Hajrá végzősök!

Tomcsik Erika

(A ballagás képeit a galériában lehet megtekinteni.)

Skip to content