Témanap – a fogalom talán ismerős számunkra, de megélni, hogy „házhoz jön a színház”, nagyon különleges élmény. A KultUp program keretében 9-12. évfolyamosaink drámapedagógiai foglalkozásokon, közösségépítő programokon vehettek részt. Felbolydult az iskola: elfelejtettük az órákat, a házi feladatokat, feleléseket, mert ezen a napon nem ezért jöttünk az iskolába. Mégis nagyon sokat tanultunk és tapasztaltunk!
Az alábbiakban tanulóink gondolatai következnek – a teljesség igénye nélkül:
„…beszélgettünk az osztálytársainkkal, játékos feladatokat hajtottunk végre, mindezt azzal a céllal, hogy még jobban megismerjük társainkat és önmagunkat. Ez mindenkinek nagyon tetszett, mert a beszélgetés után nyitottabb lett az osztály, sokat nevettünk és mosolyogtunk egymáson.”
„…látszott, hogy mindenki jól érzi magát, mindenki aktívan részt vett a feladatok megoldásában. A verseny nagyon nagy koncentrációt, sok gondolkodást igényelt még úgy is, hogy digitális eszközöket is használhattunk. A megmérettetést végül a mi osztályunk nyerte, nyereményünk egy KULTUP-os labda volt, nagyon büszkék voltunk magunkra.”
„…a KULTUP-nak az volt a legnagyobb előnye, hogy összekovácsolta az osztályunkat és az évfolyamunkat.”
A 11. B osztály egyöntetűen megfogalmazta, hogy szokatlan, de egyben különleges és emlékezes napot élhettek át. – „Amikor megfeledkezel arról, hogy iskolában vagy.”
„…a változatos órák színházi előadásokat, improvizációs gyakorlatokat, közösségépítő játékokat és különféle színházzal és irodalommal kapcsolatos ismereteket tartalmaztak.”
„…A nap végére megértettük a KultUP csapat célját, küldetését: a színház világa lehetőséget ad a játékra, a közösség fejlesztésére, a tudás gyarapítására. Maradandó emléket hagytak bennünk, és őszintén reménykedünk a viszontlátásban….”
„…Ez a nap remek alkalom volt arra, hogy kicsit kiszakadjunk a szürke hétköznapokból, és élményeken keresztül szerezzünk új ismereteket. Olyan volt, mintha egy napra egy másik világba léphettünk volna be.”
„Ez a program más volt, mint a szokásos tanítás. Nem kötelező tananyagként, hanem élményként tanított, és olyan tudást adott, amit örömmel fogadtunk be. Jó volt kilépni a hétköznapok nyomasztó elvárásaiból, hogy szabadon, önként fedezhessünk fel valami újat.”
„…A nap végére ugyan fáradtak voltunk, de gazdagabbak is – új tudással, barátokkal és emlékekkel. Ez a nap nemcsak a tanulásról és a színházról szólt, hanem arról is, hogy milyen csodákra képes a közös alkotás ereje. Amikor a záróelőadáson tapsoltunk, valahogy mindannyian kicsit magabiztosabbnak és boldogabbnak éreztük magunkat. Az ilyen programok színesítik, felpezsdítik a mindennapos oktatást. Egy igazi feltöltődést jelentett számunkra ez a nap.”