„S titokzatos szót mondtam akkor: Erdély…”

2021. augusztus 24 – 28.

(HATÁRTALANUL    HAT-20-03)

Különleges idők különleges megoldásokat igényelnek. Így indultunk el mi is az ismert nehezítő körülmények miatt kisebb létszámmal, izgatott szülőkkel a busz mellett és gyerekekkel a buszon. Nem pontosan tudtuk, mire is számíthatunk a határon, Erdélyben, de elszántan meg akartuk tapasztalni azt a sehol máshol nem fellelhető érzést, ami áthatja a magyar embert azok között a hegyek között. Pontosabban, azt szerettük volna, ha a gyerekek megérzik. Hiszem, hogy így történt.

A határt átlépve Nagykárolyban álltunk meg először. A Károlyi vadászkastély parkja sétára csábított mindenkit, de a kastélybelső, a korhű berendezés odavarázsolt minket a birtok aranykorába, míg a fiúkat a vadásztrófeák nyűgözték le.

 Erdődön, a felújított Károlyi-vártoronyban a legapróbb részletekre is kiterjedő vezetés során lovaggá is ütöttünk egy diákot azon a helyen, ahol sok évvel ezelőtt hűséget fogadott egymásnak Petőfi és Júlia. Majd Koltón testközelből érezhettük át mintegy visszarepülve az időben, amint a szerelmesek a mézeshetekre érkezve áthajtanak a székelykapun. Ami persze nem állt még akkor, mégis oly fájdalmas szépségben őrzi a bejáratot. Nem kellett hozzá még csak regényes fantázia sem, hogy tisztán láthassuk Petőfi alakját, amint szerelmes verseit írja itt a feleségéhez. Másnap sajnos a dési református templom felújítás miatt nem volt látogatható, ezért rögtön Marosvásárhely felé vettük az irányt. A Székelyföld fővárosa igazi pezsgő arcát mutatta, a Kultúrpalota lenyűgöző szecessziós termei elvarázsoltak minket, a Rózsák tere sétára hívott, majd a Teleki Tékához is felbaktattunk. Ezután Szovátán sétáltunk a Medve-tó mentén, majd megérkeztünk Parajdra, a szállásunkra.

A harmadik napot mélyen a föld alatt kezdtük, a parajdi sóbányában, majd két lenyűgöző természeti csoda következett, a Gyilkos- tó és a Békás –szoros. Elmentünk Mádéfalvára , ahol megemlékeztünk a SICULICIDIUM-ról, elhelyeztük a tisztelet szalagját.Csíksomlyón, az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményének helyszínén, a Mária kegytemplom meglátogatása zárta a programot. Majd átvezetett utunk a Hargitán, a Tolvajos-tetőn Máréfalvára, a székelykapuk történetével megismerkedni.

Farkaslakán, Tamási Áron szülőházánál indítottuk a negyedik napot egy ragyogó napsütésben megtett békés, szép, falusi séta után. Következő állomásunkon, Szejkefürdőn a legnagyobb székely előtt, Orbán Balázs kopjafás sírjánál is koszorúztunk, majd a Székelyföld szíve felé, Székelyudvar felé vettük az irányt. Majd mintha egy irodalom- és művészettörténeti előadásba csöppentünk volna, néma áhítattal hallgattuk a bögözi református templom freskóinak értelmezéséről szóló mesét. Majd elérkeztünk Székelykeresztúrra, a Gáspár-kúriához, ahol átélhettük Petőfi utolsó éjszakájának krónikáját. Követtük mi is a valószínűsíthető útvonalon Héjjasfalvára, az Ispán-kúthoz, ahol utoljára látták élve a költőt, majd a fehéregyházi Petőfi Múzeum felé kanyarodtunk. Feloldásként a szitáló esőben egyik diákunk ismeretségének okán ellátogattunk Korondra, egy fazekasműhelybe, ahol tanúi lehettünk, hogyan kap lelket a lélektelen agyag.

Az utolsó napot Kolozsváron kezdtük, Mátyás király szobránál, illetve szülőházánál, de egy kis szabadprogram során mindenki belekóstolhatott kicsit a kávézók plédjeibe burkolózó, de így is zsúfolt Fő tér, vagy a környező utcák magával ragadó hangulatába. Kőrösfőn, majd a Királyhágón megállva, Csucsán és Nagyváradon keresztül lassan elhagytuk Erdélyt.

Hiszem, hogy élményeket adtunk, olyanokat, amikből hosszú ideig táplálkozik a lélek.

Bodócsné Dér Krisztina

Skip to content