Április 9-én iskolánkba érkeztek az Egri Egyházmegye papnövendékei és a szalézi szerzetes nővérek, hogy a 11. évfolyamnak egy különleges program keretében beszéljenek a papi és szerzetesi hivatásról. Vezetőjük, Lóczi Tamás spirituális atya elmondta, nem sok ember juthat be egy szeminárium és egy kolostor falai közé. Ezért kezdték el felkeresni az Egri Főegyházmegye fenntartásában működő középiskolákat, lehetőséget biztosítva a fiatalok számára, hogy megismerjék a kispapok életét és egy kicsit közelebb kerüljenek ezáltal Istenhez is. A nap eseményeiről Hordós Márk 11. B osztályos tanuló beszámolóját olvashatjuk.
„Ezen a napon sikerült pár szót váltanom olyan emberekkel, akiket hivatásukban az Isten szolgálatára hívott. Ez nem mindennapi lehetőség volt, tekintve, hogy egyre kevesebb ember érdeklődik a papi hivatás után. Hiszek abban, hogy az Úr minden embernek adott meghívást a maga hivatására, hogy mindenki okkal van a földön és minden embert szeretetre és boldogságra hív az Isten. Persze ezek nagy szavak és a világ sok problémái közt rendkívül egyszerű elvesznünk, mégis ha van hitünk, akkor vissza fogunk találni a helyes útra. Nehéz ezt megfogni nekem is, hisz fiatal vagyok, de talán épp emiatt – mert ebben a fiatal korban ér oly hirtelen a sok stressz és kétely – tudom, hogy a tengernyi félelmeim és élettől kapott pofonok közt ott van az én utam is, melyet az Úr kijelölt számomra. Ahogy az összes diáktársam számára is. Remélem, hogy a lelki nap képes volt elgondolkodtatni az embereket arról a hivatásról, melyre az Úr meghívta őket, legyen az az informatikai, közgazdász, gépészeti, elektrotechnikai ágon vagy bármely máson, miről még magunk sem tudunk. Hosszú még az utunk, és azt hiszem, még „bármi lehet”, de a kötetlen nyílt beszélgetés és jó hangulat, legfőképpen pedig a kispapoknak a személyes tapasztalatai, élettörténete megnyugvást adott, hogy nem kell félnünk a jövőtől, csak hinnünk, küzdenünk és bátran álmodnunk! Az Isten egész életünkben velünk marad, van, ki ezt elfogadja és igyekszik befogadni, s van, ki eltolja magától. A lelki nap és témái nem arról szólnak, hogy az embert rákötelezzék a vallás gyakorlására vagy a hitre, hanem egy bensőségesebb csendesebb környezetet biztosítsanak, mik megtörik picit az olykor bizony elég monoton iskolás napokat, és így jobban meg tudjuk nyitni a lelkünket, mind magunk, mind Isten előtt.
Összességében én hálás vagyok, hogy részt vehettem a programon és remélem, hogy volt sok ember, kinek a nap maradandó emléket adott. Tán ezt még nem is most, csak jóval később tudom majd én is a kellő képben értékelni. Azt viszont már most is tudom, hogy jól esett együtt beszélni, nevetni s mellette még a lelki tanúságot is kapni.”