Győzni jöttünk

A szalagavató a középiskolai évek talán legmeghittebb ünnepe.  A végzősök kabátján viselt szalag jelképe annak, hogy az iskola és a diákok egyaránt büszkén vállalják egymást a város előtt, és mindenki tudtára hozza, hogy diákjaink májusban megkezdik érettségi vizsgájukat. 

Talán sosem izgultunk még ennyire szalagavatóért. Mi, osztályfőnökök tudtuk, hogy ez az este az egyik legemlékezetesebb eseménye a középiskolás éveknek. Tudtuk, hogy az 5 év alatt ez az egyetlen este, amikor tanítványainkkal és szüleikkel együtt örülünk a megtett útnak. Tudtuk, hogy ilyenkor kisimulnak a ráncok, szelídek lesznek a szavak. Tudtuk, mennyi érzelmi energia van abban a néhány órában, amit együtt töltünk. És tudtuk, hogy ez az érzelmi energia hatalmas muníciót ad mindenkinek, aminek segítségével könnyebb szembenézni a végső megmérettetés, az érettségi kihívásaival. Pontosan tudtuk mindezt, és szerettük volna megadni az ünnep boldogságát és méltóságát az iskola minden szereplőjének. Tanítványnak, szülőnek és tanárnak egyaránt. Mert a szalagavató a mi közös, családi ünnepünk.

Izgultunk tehát ezért az estéért. Az izgalom pedig valami különleges erőt adott, ami állhatatosan hajtott minket a megvalósítás felé. Számtalan váratlan akadály, kényszerű kompromisszum és féltő aggodalom közepette állítottuk színpadra nagyon körültekintően 129 végzős tanulónkat és büszke osztályfőnökeiket november 5-én a Mátra Művelődési Központ színpadán.

Évtizedes hagyományainkat megtartva átadtuk fémtablóinkat, amely majd az iskola falán őrzi a végzősök neveit, megpihentünk igazgató úr és Balog Gyula atya szavaiban, és egy szál virággal jelképesen megköszöntük a szülők mérhetetlen szeretetét, amivel kísérik és támogatják gyermekeiket céljaik megvalósításában.

A műsor könnyedebb, második részében a diákok vették át a színpadot. Idén nem annyira az osztálykarakterek, mint inkább az évfolyam mutatta meg magát. De azért a két keringő között mégiscsak bemutatkoztak az osztályok néhány mondatban, köszöntötték osztályfőnökeiket, és bemutatták azt a kisfilmet, amit együtt készítettek el. Ebben szavak nélkül üzenték vidámságukat, gyermeki őszinteségüket, de mindenekelőtt azt, hogy erősek és hisznek egymásban.

Az ünnepi este megszervezésében sok ember működött közre. Elsősorban az osztályfőnök társaim, Kalauzné Szabó Csilla, Holló Ágnes, Borbás József és Blahó-Kiss Katalin, akik szívükön viselték minden pillanat sikerét. Nagyon megható volt látni az igyekezetet, amivel izgalmakon, kételyeken és hullámvölgyeken keresztül azon voltunk, hogy megtaláljuk a lehető legbiztonságosabb módját az ünnep méltó megszervezésének. Bátor Szilvia és Ludányiné Prém Judit tanárnők állították össze az irodalmi műsort, és fogták össze az este programját. Kaló István tanár úr vágta a végzősök filmjét, amihez Bolla Ádám (13.B) készítette a drónfelvételeket. Soltész-Kecskés Lilla álmodta meg a keringőket, tanította be a koreográfiát rekordidő alatt, és biztatta az erőn felül teljesítő táncosokat, sőt férjével, Soltész Gábor tanár úrral maguk is varázslatos keringőt mutattak be a színpadon. A fémtablóink Hevér Tibor tanár úr áldozatos munkájának köszönhetően készültek el. Az élő közvetítést és a technikai hátteret pedig a Mátra Művelődési Központ dolgozói mellett Mizsei Róbert koordinálta.

Számomra a legmeghatóbb és örökké emlékezetes pillanat azért mégiscsak az volt, amikor szinte időn és téren kívül kerülve feltűztem a szalagot osztályom tanulóinak, és láttam a maszkba burkolt arcok mögül is kivillanó hálás, emelkedett és bátorító tekinteteket. Viseljétek büszkén szalagjaitokat!

Tomcsik Erika

a 12.A osztályfőnöke

Skip to content