Kedves kollégám mondta egyszer: „Minden rosszban az a jó, és minden jóban az a rossz, hogy egyszer vége lesz.” Most itt állok, első osztályom tablóképét nézegetve és emlékezem. Visszagondolok az első veletek töltött szakmai órákra, amikor a villamos áram fogalmával ismerkedtünk, az első gyakorlati foglalkozásokra, amikor megtanultuk, hogyan kell megfogni a forrasztópákát. Öt év telt el azóta, öt év óta jöttök velem, és már csak hetek választanak el Benneteket attól, hogy bizonyítvánnyal is igazolni tudjátok, elektronikai szakemberek lettetek.
Ez volt a cél, ezért jöttetek ide, de a sok szakmázás közben más is történt. Megtanultatok odafigyelni egymásra, felelősséget vállalni a tetteitekért, tanultatok kitartást, emberséget, megéreztétek, hogy gyakran fontosabb a közösség, mint az egyéni érdekek. A közösség, amivé kovácsolt Benneteket a közös munka, a beszélgetések, a bográcsozások, az osztálykirándulások. Az évek során mindannyian fejlődtünk. Én megtanultam mellettetek osztályfőnöknek lenni, Ti pedig, visszafordíthatatlanul felnőttetek. Most valóban vége az életetek egy korszakának, de ezzel együtt kezdődik egy másik. Mostantól mindenki, akár továbbtanul, akár munkába áll a saját útját járja. Kívánom mindannyiótoknak, hogy az utatok végén mindig világosan lássátok és érjétek el a célotokat! Kívánom, hogy sikeres és boldog felnőttek legyetek és mindig büszkén emlékezzetek az iskolára, amely útnak indított! Búcsúzik a 13.A elektronika és elektrotechnika osztálytól:
Kaló István
osztályfőnök