A Magyar Parasport napján online Lévay Petrával

Február 22. a Magyar Parasport napja. Ezen alkalomból iskolánkban két osztály online találkozhatott Lévay Petrával, a gyöngyösi születésű paraolimpikonnal.

A 12.E osztályból három tanuló ragadott tollat és vetette papírra gondolatait még aznap este a frissen szerzett élmények hatására.

Pap Laura Anna

A mai napon egy nagyon érdekes online „órán” vettem részt az osztálytársaimmal. Már az első pillanatokban arra jöttem rá, hogy milyen sokféle probléma érheti az embert, és mi nem is gondolunk bele, hogy mennyire élvezhetnénk az életünket, hiszen mindenünk megvan hozzá, legalábbis fizikai értelemben mindenképp.

 A neten keresztül egy szimpatikus hölggyel ismerkedtünk meg, aki végtaghiánnyal éli az életét. Nem szomorkodva és kínlódva, hanem ugyanolyan teljes életet él, mint mi. Megnéztünk egy kisfilmet is, amelyből megtudtuk, hogy évente 50-60 végtaghiányos gyermek születik Magyarországon, s létrejött a támogatásukra egy alapítvány. A videót nézve folyamatosan könny szökött a szemembe. Megismerhettük Réka és családja történetét. A kisfiuk, Csanád, végtaghiánnyal született, egyik lába nem fejlődött ki. Ámulva és meghatódva néztem a család mérhetetlen kitartását és bátorságát. Rékát, illetve a férjét hallgatva az töltött el csodálattal, hogy a végtaghiányra nem betegségként gondolnak. Erősek és kitartóak, bár olykor ők is félnek vagy megijednek, de nem adják fel. Jó volt ilyet 18 éves fejjel látni, amikor mi hajlamosak vagyunk megtorpanni egy-egy rosszul sikerült felelés után is.

Számomra igazi példakép lett a mai naptól Csanád. A libikóka kapcsán azt mondta, hogy ő nem elégedett meg soha azzal a lehetőséggel, hogy hintázni fog, mivel a libikókára nem tud felmászni. Tudta, hogy fog libikókázni. Lassabban jutott fel, de egyszer csak rajta volt. „Nem azt kell nézni, hogyan ültél fel, hanem azt, hogy felültél.”

Megható volt számomra ezt látni, hihetetlen akaraterő és kitartás példája ez a fiú. Nem hiszem, hogy valaha el fogom őt felejteni…

 Rutka Gréta

A videó legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy „Soha ne add fel!”. Le a kalappal a család és főként a fiuk előtt, aki annak ellenére, hogy végtaghiánnyal született, egy nagyon erős fiú. 12 éves létére szerintem sokunknál bölcsebb és fegyelmezettebb. Teljes értékű, aktív életet igyekszik élni, úszni jár, trombitázik. A fél lába van, de ez a kerékpározásnál sem akadály. Leginkább az hatott rám, ahogy a kiartását a libikókánál történtek alapján magyarázta el. Libikókázni úgy is lehet, hogy ha kicsit tovább tart felmászni rá, esetleg segítség is szükséges. A végeredmény számít, az, hogy sikerült! Nem szabad feladni vagy elengedni a kitűzött célt!

Mesélte, hogy sokan bántották, de egy idő után már nem törődött velük. Ő olyan, mint egy tank: lerombolja az elé kerülő akadályokat. Lassan ugyan, de biztosan. Csanád érettsége egy felnőttéhez is felér.

Köszönöm a mai napot, a videót és annak üzenetét. Magammal viszem…

Farkas Rebeka Gréta

A Magyar Parasport napján Lévay Petra előadását nézhettük meg élőben, online a 12-es teremben. Petra sportol két éves korától, annak ellenére, hogy végtaghiánnyal született. A szavai hatására döbbentem rá, hogy mennyire szerencsés ember vagyok amiért megvan mindkét kezem és mindkét lábam. Az életem tele van lehetőségekkel, mégis félve gondolok mindenre. Pedig valós fizikai akadályom nincs is. Csak el kellene indulni, hiszen képes lennék rá. A parasportolók sokkal erősebbek nálunk. Az akadályt hatalmas akaraterővel leküzdik. Petra azt mondta, hogy minden fejben dől el. Ha eldöntötted, hogy az akadályt le fogod küzdeni, akkor sikerülni fog.

Így érettségi vizsga előtt ez a mondat nagyon jó jött, erőt merítek belőle. Sok-sok akadályt fog még az élet elém gördíteni, de igyekszem ilyen hittel és kitartással elhárítani őket.

Skip to content