Matematikaverseny

"A matematika, ha helyesen tekintjük, nemcsak igaz, hanem fölöttébb szép is; hidegen és egyszerűen szép, mint egy szobor."

(Bertrand Russell)

A Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány idén 29. alkalommal szervezte meg a Zrínyi Ilona Matematikaversenyt és a Gordiusz Matematika Tesztversenyt, melyeken iskolánkat újra képviselték tehetséges tanulóink.

Türelmetlenül vártuk azt a napot, amikor az eredményhirdetésre meghívott tanulók, pedagógusok névsora között keresgélhettünk. Nagyot dobbant a szívünk: díjazottak vagyunk!

A versenyen díjazott diákok és pedagógusok részére színvonalas keretek között került sor az eredményhirdetésre. Az egri Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Iskolájába érkezve sok csillogó szemű kisdiák és izguló gimnazista, szakgimnáziumi tanuló várakozott, hogy végre megtudhassa a megyei fordulóban elért helyezését. Nemcsak a diákok, de a tanárok is nagy izgalomban voltak. Az volt az érzésem, mintha az Oscar-díj átadásán lettünk volna. Két pedagógus kolléga állt mikrofonnal a kezében egy színpadon, akik felvehették volna a versenyt a profi műsorvezetőkkel is. Díszes asztal mellett ültek a verseny fő szervezői, védnökei, egy hosszú asztalon sorakoztak a díjak, jutalomkönyvek, kupák.

Kiderült, hogy az idén több mint nyolcvanezer résztvevője volt a versenynek, és határainkon túlról Kelet-Szlovákia, Kárpátalja, Partium és Erdély is képviseltette magát diákjaival. A vendéglátó iskola ötödikes diákjainak csoportja szórakoztatott bennünket egy orosz néptánccal. A díjazottak bejelentésekor sikerült fokozni a hangulatot és feszültséget, ugyanis először a verseny tizedik – negyedik helyezettjeinek adták át az okleveleket, jutalmakat. Közben egy nyolcadikos kis angyal énekelt nekünk egy gyönyörű dalt. Következett tanárok díjazása. Izgatottan vettem át az oklevelemet és a könyvjutalmakat.

Eztán folytatódott a harmadik, második és első helyezettek díjazása. Eljött a nagy pillanat, Gubala Renáta és Pozsa Attila egyaránt első helyezést értek el. A büszkeségtől csak úgy dagadt a mellem annak ellenére, hogy nem az én tanítványaim voltak. E díjak megszerzésének elismeréséért a dicséret Borbély Katalin és Ádám Sándor kollégákat illeti. És még mindig nem volt vége. Mindkét diák az Eszterházy Károly Egyetem különdíját is megszerezte. Ekkorra a díjakat terhelő asztal már majdnem üres volt. Ott lapult pár boríték a Kecskeméten megszervezésre kerülő országos forduló meghívóival. És hívták sorba a kis apróságokat, másodikos, harmadikos, negyedikesek… Egy nagy pódiumra kellett felállniuk, nyakukban az aranyérem, kezükben az országos versenyre szóló meghívójuk. A mi diákunk, Pozsa Attila a meghívottak sorát zárta.

Ilyen boldog rég nem voltam. Ezért érdemes dolgozni, átadni azt a tudást, amit megszereztünk. Nincs az a pénz, ami ezt felülmúlja. Ez éltet bennünket, pedagógusokat, hogy ilyen diákokkal büszkélkedhetünk.

Harkó Erzsébet
matematikatanár