Legyenek valódi példaképeink!

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.” (gróf Esterházy János)

Izgatottan vártuk október 23-át, hiszen nem szeretünk verseket tanulni, fegyelmezetten a színpadon állni és tőlünk távol álló dolgokkal azonosulni. 1956 történelmét sem tanultuk… nagy kihívás volt számunkra ez az ünnepi megemlékezés.

Bátor Szilvia tanárnő megtalálta a megfelelő motivációt: megismertük 1956 történelmét egy 16 éves fiatal esztergályos tanuló szemszögéből, aki az 1956-os antikommunista felkelést követő megtorlások legfiatalabb áldozatává vált. Szokatlan izgalom lett rajtam úrrá, amikor megkaptam Péter szerepét. Megtiszteltetés volt ez, hiszen egy „forradalmi hős” lehettem, aki barátaival mindent sutba dobott, és harcolt azért, hogy szabadon élhessen.

Könnyen tudtam azonosulni Mansfeld Péter csibészségével, bátorságával, kitartó ellenállásával, azonban a hazaszeret, a barátokkal szembeni tisztelet és a testvériség érzését csak a próbák során értettem meg és éltem át. Izgalmassá lett számomra ez az időszak, valahogy lekerült a földre a téma, és ezáltal közvetlenebb lett.

Torda Zalán
11.D osztály