Vak Bottyán János

(1640 körül – 1709)

Elszegényvak-bottyan-janosedett protestáns kisnemesi családból származott. 1669-ben Lakatos Juditot vette feleségül, akinek köszönhetően tekintélyes vagyonra tett szert. Miután az asszony elhunyt az immár idős Bottyán újra nősült 1707. márciusában Pápán a 20 év körüli Forgách Juliannát, báró Forgách Farkas és Révay Eleonóra hajadon leányát vezette oltár elé. E házasságával élete végén az arisztokrácia is sorai közé fogadta. Mindkét házassága gyermektelen maradt. Születési éve bizonytalan, különböző források 1635-1640-1645 közé teszik, legvalószínűbb az 1643-1644. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász. Hatásukra áttért a keresztény vallásra, amiért apja kitagadta az örökségéből.

Miután Érsekújvár török kézre kerülésekor 1665-ben Vágsellye is a végvári vonal egyik támaszpontja lett, a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben az udvarbírói tisztséget is betöltötte 1681-1683-ban Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá lépett elő. Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb tette, mely talán csak a személyét övező legendák közé tartozik. Fogadott társaival hogy bemegy a 6000 fős török őrséggel védett Érsekújvárra és a főtéren álló mecsetből az imát mondó müezzint ledobja, majd épségben visszatér. Parasztruhát öltött magára és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utána ment és kihajította. Ezután gyorsan lejött a toronyból és a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott. Az őt üldöző törököket a rá várakozó társai felkoncolták. 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, így főhadnagyi rangba a város főparancsnokává nevezték ki. 1685-ben sikeresen védelmezte meg a várost a budai Ibrahim pasa ellen. A hadjáratok idején az esztergomi piactéren épített ház volt a lakhelye. A nemesi címerén egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje. Viceóbesteri(alezredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért Lotaringiai Károly oldalán. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki. Baden Lajos őrgróf seregében folytatta a harcokat. Ekkoriban vesztette el az egyik szemét egy csatában, ezért katonái Vak Bottyánnak kezdték hívni. 1696-1698 között a Kecskemét- Cegléd- Nagykőrös vidék parancsnoka volt. Az 1699-es karlócai békekötés után esztergomi kastélyába (1723 óta a városháza) vonult vissza, mivel elkedvetlenítette a császári sereg magyarországi garázdálkodása.

 
Labancból kuruc

1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre a spanyol örökösödési háború kapcsán. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyítékok hiányában felmentették. A Rákóczi- szabadságharc jelentős szereplője volt, amely 1703 és 1711 között zajlott II. Rákóczi Ferenc vezetésével. Célja a függetlenség kivívása. 1703-ban a kurucok ellen küldték Schlick császári generális seregeivel és 3 magyar ezreddel köztük Bottyánéval bevonult a felvidéki városokba. Bottyán és a sereg egy része Forgách Simon vezetésével Zólyomban maradt, amikor a Bercsényi Miklós által vezetett kuruc sereg a városba érkezett. Bottyán párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát. Az akkor 23 esztendős Ocskay László ezredes kapitány állt ki ellene. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Bottyán maga Zólyom várában rekedt, s miután Forgach Simon a katonaság jelentős részével elmenekült, titokban alkudozni kezdett a kuruc ostromzárat nyitó Bercsényivel, majd Radvánszky Jánossal, s már kuruc csapatok főparancsnokává is kinevezte. Bottyán azonban Zólyom dec. 8-ai kapitulációja után visszatért esztergomi házába, hogy sebeiből meggyógyuljon, s hogy ezt a fontos dunai pontot is a kurucok kezére játssza. 1704. okt. 1-én báró Kucklander esztergomi városparancsnok árulás vádjával elfogatta lakóházában és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák . Még aznap Bottyánt megbízható emberei kiszabadították Nyergesújfalun, aki ezután egyből Rákóczi tábora vette az irányt és hűséget esküdött a fejedelemnek. Így Vak Bottyán János szereplőjévé vált az 1703-tól 1711-ig tartó Rákóczi-szabadságharcnak. 1704. nov. 16-án bevette Érsekújvárat, ezért a vár főkapitányává nevezték ki. Rövid Duna –Tisza közi hadakozás után a vág mentén harcolt 1704. dec. 26-án részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. Betört Morvaországba ahonnan zsákmánnyal tért haza. 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán-várát, valamint hidat veretett a Dunán. 1705. dec. 13.-án a Duna –Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget, Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét, majd Sopront is megostromolta, de elfoglalni nem tudta. 1706. aug. 3-án a kurucok bevették Esztergomot. Vak Bottyán ezután a Nyugat - Felvidéket biztosította, majd Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójává, és megbízta annak védelmével. 1707-ben túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte az országrészt. Zsenialitását még az osztrák hadvezérek is elismerték. Rendbe hozatta Somló várát, gondoskodott megfelelő hadfelszerelésről és védőőrséget szervezett. A morvaországi hadjárat idején három ezreddel biztosította a kuruc fősereget. A Vág mentén eredményesen küzdött Stahrendberg tábornok seregei ellen. A tábornokot foglyul ejtette és Rákóczi elé vitette Selmecnél személyes fellépése segítette az osztrák túlerő elleni győzelemben.

A trencséni csatavesztés után 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apad, egyre többen álltak át a császári oldalra. Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.

1709. augusztusában még részt vett Gyöngyösön a megyei közgyűlésen. 1709. szeptember 26-án vagy 27-én a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Ekkor hatalmas pestisjárvány tombolt országszerte. Innen ered a legenda , hogy Bottyán pestisben halt meg, azonban valószínű, hogy halálát agyhártyagyulladás okozta. Temetése 1709. okt. elején fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott, katonai díszpompával. Hadi és gyászlobogók tengerében temették el Gyöngyösön a Ferences rend templomában. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték.

Vak Bottyán János jelentőségét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legendás tábornok győzhetetlen volt.