HA BESZÉLÜNK RÓLA,  ÉLETBEN TARTJUK – Interjú a 11. B-vel

A 11. B osztály október 23-i műsora után ültünk le a főszereplőkkel és a rendezőkkel beszélgetni emberi sorsokról, az apák bűneiről és a közösségek összetartó erejéről.

Beszélgetőtársaim Bodócsné Dér Krisztina, Tomcsik Erika tanárnők és Kurt (Nagy Péter), Erik (Csajka Zsolt és Márkus Áron), Frau Kessler (Kisbenedek Lilla), Schwarz igazgató (Nagy Ármin), illetve Edgár (Balogh Bálint).

LPJ: A filmet nem ismerve ültem be a műsorra, és hagytam, hogy az előadás hasson rám. Ennek alapján a saját, de mondhatom, a nézők gratulációját és köszönetét is tolmácsolhatom. Ismertétek-e a filmet a próbák elkezdése előtt?

NP: Nem ismertük a filmet, és nem tudatosítottuk addig, hogy milyen lehetett az 50-es évek hangulata más szocialista országokban, mint ahogy azt sem, hogy miként csapódott le a magyar szabadságharc ügye az NDK-ban. Azért is érdekes volt ez a történet, mert tanulságos volt látni, hogy a szereplők hogyan alkalmazkodtak a szocialista rendszerhez.

TE: Az jutott eszembe, hogy olyan általános emberi sorskérdéseket feszeget, olyan kiélezett helyzeteket teremtett a történet, mint az Antigoné, amelyben egyértelmű döntéseket kellett hozni tettek vállalásáról vagy nem vállalásáról. Olyan tettekről van szó, amelyeknek nagyon komoly következményei vannak az egyén életében.

BDK: Bennem az a kérdés is felmerült, vajon fiatalságuk vagy naivitásuk vezette a darab szereplőit? Egyáltalán mit tud egy fiatal a környező világról? Számol-e a következményekkel?

MÁ: Azt gondolom, hogy az a kor, amelyben a szereplők éltek, olyan légkört teremtett köréjük, hogy ez az ártatlannak látszó cselekedet tűnt egy lehetséges lázadásnak. De így sem gondolták, hogy ekkora következménye lesz.

TE: Megérte?

CsZs: Szerintem ez egy jel volt a kormány számára: vannak lázadók, elégedetlenek. Ez erőt adhatott a társadalom hasonló tagjainak.

NP: Kurtnak megérte. Ő olyan családból származott, ahová nem szeretett hazajárni. Az apja nagyhatalmú vezető volt, erőszakos ember, viszont az anyja tűrt és szenvedett. Neki már annyira rossz lehetett, hogy ez is jobb volt, mint az elnyomás. Theot például még otthon tartotta a családja. Kurtnak a családi légkör sem volt megtartó erő.

CsZs: Egyénileg nagy büntetés volt, hiszen nem érettségizhettek le, de megérte, mert híre ment, és elindulhatott valami lázadás.

MÁ: Nem tudjuk, mi lett ezeknek a fiataloknak a sorsa, hogyan éltek, miként öregedtek meg. Lehet, hogy senki nem tudott a tettükről. Mi ma példát meríthetünk belőlük, és reménykedünk, hogy nem volt értelmetlen az akkori lázadásuk.

BB: Szerintem nem ment híre, abban a korban nem terjedhetett úgy az információ, felügyelték, főleg az ilyeneket.

KL: De a mai világban az internet segítségével már nem lehetne eltitkolni egy ilyen eseményt.

LPJ: Ha már Kurtról beszélünk, érdemes a szereplőket külön is átbeszélni. Az előadás különlegessége, hogy Eriket kettős szereposztásban láttuk. Erik látványosan vállalja különálló szerepét. Hogyan jut el az öngyilkosságig?

CsZs: Erik az apját hősnek látta. Amikor Kessler a csoport ellen manipulálta, még ez a hit tartotta benne az erőt. Amikor viszont kiderült az apjáról, hogy áruló volt és felakasztották, iszonyú helyzetbe került, mert felborult a világképe.

LPJ: Egy velejéig hazug és képmutató világban ebbe az egy dologba tudott kapaszkodni. És ezt is elvették tőle.

MÁ: A saját világát és a családját védte az öngyilkosággal, hiszen ezzel a ténnyel zsarolta Kessler. Halálával megállította a zsarolást. Így védte meg az apja becsületét.

BB: Ráadásul az egyik osztálytársának az apja árulta el.

NP: Persze az is jó kérdés, hogy miért lett áruló az apja.

MÁ: Lehet, hogy őt is a rendszer kényszerítette. Lehet, hogy a családját mentette.

TE: Tehát a rendszer alapvető hibája a hazugság.

CsZs: És a rendszer áldozata Erik is, ilyen értelemben mártír.

NP: És a rendszer játszhatott azzal, hogy az egyes ember hősnek vagy mártírnak láttassa.

TE: Vajon így viselkedett volna Erik, ha tudja ezt az apjáról? Ha az anyja korábban elmondta volna már neki? És az is további kérdéseket vet fel, hogy a család valóságos történetét mikor kellett volna megismernie? Ezt a történetet joga lett volna tudnia már az első perctől, vagy igaza volt az édesanyjának, aki azt várta, hogy majd egyszer „eljön az ideje”?

CsZs: Ha Erik tudja a saját történetét, akkor beállt volna a többiek közé, hiszen a rendszer ellenségévé vált volna.

MÁ: Szerintem sem viselkedett volna így, hiszen nem hívhatta fel magára a figyelmet. Nem kezdhetett ki a rendszerrel.

NP: Most, ebben az életkorban kellett neki elmondani, mert ekkor kezdte megérteni a rendszert.

MÁ: Szerintem a leszármazottak szempontjából fontos, hogy a családok hogyan mesélik el a saját történeteiket önmaguknak. A megtörtént eseményeken nem lehet változtatni, de azon igen, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Itt a fiúk különböző példákat kapnak szüleiktől. Theo apja részt vett a levert forradalomban, a jelenlegi életformájával ő a megalkuvást adja át a családjának. Eriket egy álomvilágban tartották, és nem bírta el a hirtelen rázúduló igazság súlyát. Kurt pedig az őszinteséget kapja végül útravalónak az édesanyjától.

LPJ: Emberi sorskérdéseket feszeget a darab. De nem csupán a fiatalok, hanem a felnőttek is döntések előtt állnak. Így például az igazgató.

NÁ: Talán ő volt az egyetlen, aki nem akart bajt a gyerekeknek, el akarta tussolni az ügyet, miközben a saját karrierjét is védte. A többiek kiszolgálói vagy áldozatai ennek a rendszernek, amelynek egyik legfőbb eszköze a manipuláció volt.

TE: Elérkeztünk a család szerepéhez. Mindegyik család küzd az apák tetteinek következményével. Azzal, hogy a fiúk mit kezdenek a családjuk sötét múltjával. Kurt anyja megküzdési stratégiaként azt adja át a fiának, hogy mindig van lehetősége az életfordulatnak, ezért az új, tiszta élet reményében elküldi a fiát az országból, Erik anyja pedig az élethazugsággal meg akar őrizni fia körül egy látszatvalóságot. A szeretet jele lehet, hogy Erik anyja nem mondta el a fiának az igazságot?

BB: Bizonyára így akarta védeni a fiát a csalódástól. Így viszont még nagyobb csalódásba taszította. Más a helyzet Kurt anyjával. Őt én megalkuvónak látom. Rá is akartam kérdezni tanárnőnél az egyik mondat hangsúlyára. Volt ez a mondat: „Apám… egyszerű gránátos volt”.  Nem értettem a mondat bizonytalannak tűnő hangsúlyát.

BDK: Azt akartam érzékeltetni, hogy az anya is fejlődik. Sokat tűr, vívódik, de a végén nagyon komoly döntést hoz: elküldi a fiát. Közben pedig majdnem megszakad a szíve, hiszen a bizonytalanságba küldi a fiát.

TE: Az egyik osztályban különösen megérintette a gyerekeket, hogy a felnőttek milyen erőszakosan beszéltek a tanulókkal, és milyen méltatlanul bánt Kurt apja a feleségével.

LPJ: Hogyan zajlottak a próbák?

NÁ: A próbák között nagyon sokszor megálltunk, értelmeztük a történéseket, elemeztük az élethelyzeteket, megfigyeltük a filmet. Vitáztunk is sokszor arról, melyik szereplő miért döntött úgy, ahogy, mi volt az indítéka, milyen tudás birtokában van. Próbáról próbára együtt alakítottuk a jeleneteket. Izgultunk, mert csak ma, a színpadon állt össze a darab.

TE: Az előadás után többen is dicsérték, hogy hitelesen alakítottátok a karaktereket, szerepből beszéltetek, nem csak betanult szöveget mondtatok. Szerintem ez a sok beszélgetésnek, értelmezésnek, vitának volt köszönhető.

MÁ: Mi, a két Erik, sokszor kisegítettük egymást a szereplő értelmezésében, még ha nem is értünk egyet mindenben.

LPJ: Hogyan hatott az osztályra, hogy az osztályfőnök is szerepelt?

CsZs: A próbák alatt megszakadt közöttünk a formális tanár-diák viszony. Úgy éreztük, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz.

KL: Kicsit nehéz volt Nándinak erőszakos apaként rángatni az osztályfőnököt, de meg kellett értenie ezt a kettősséget.

TE: Számomra különleges élmény volt látni, ahogy Kriszta a gyerekekkel osztozott a fellépés izgalmában, hogy végigcsinálta velük azt, amit elvárt tőlük, ahogy vállalta az esendőségét, sérülékenységét. A leghitelesebb emberi példának tartom egy osztályfőnök részéről ezt a vállalást. Szerintem ez az osztály ettől szárnyalt. Az osztályfőnök vitte a gyerekeket, akik pedig reptették őt.

LPJ: És most így, az előadás után mit éreztek?

CsZs: A digitális oktatás után hatalmas értéknek látjuk azt, amit ennek a műsornak az elkészítése jelentett. Az osztályunk olyan közösség lett, amelyikben jó létezni, szinte családnak érezzük magunkat.

NP: Mindenki kellett hozzá, a két tanárnő, Ármin és Bálint saját maga által komponált és előadott gitárzenéje, a háttérben dolgozó osztálytársak, akik a képeket, felvételeket válogatták, vetítést szerkesztették, díszletet rendezték, a hangokért és fényekért voltak felelősek, a sok vita, az ötletek.

NÁ: Úgy is befejezhettük volna, hogy nem mondjuk el a szereplők életének folytatását.

CsZs: Az a jó, ha egy műsor vagy egy film kérdéseket hagy bennünk. És ha valamiről beszélünk, a kérdést életben tartjuk.

TE: És ezért ünnepeljük meg minden évben nemzeti ünnepeinket. Mert amíg beszélünk róluk, addig életben tartjuk őket.

Egy hosszú és izgalmas alkotói folyamat végén sok olyan kérdést kaptunk történelem és egyén viszonyáról, a közösség erejéről, igazság és bizalom hatalmáról, amelyeken mindannyiunknak érdemes elgondolkodni – és sokat beszélni róla, ahogyan a 11. B osztálytól megtanultuk.

Ludányiné Prém Judit

Skip to content