2022. november 3-án Arató György történész, a NEB kutatója tartott előadást történelem óra keretében az osztálynak. Kunt Ernő néprajzkutató munkássága alapján egy elgondolkodtató, megható történetet mondott el nekünk.
A néprajzkutató Északkelet-Magyarországon járt egy faluban, ahol három gyászoló asszonytól próbált információt gyűjteni, ők azonban csak nagyon nehezen voltak hajlandóak beszélni. Ez az akkori diktatórikus rendszernek és a bennük lévő gyásznak magyarázható. Aztán halottak napján elmesélték történetüket.
1919-ben, amikor már bizonyossá vált, hogy Erdély elvész, egy módosabb férfi onnan elköltözött és Abaúj megyében telepedett le. A falu központjában álló házat vásárolta meg és feleségül vette az egyik leggazdagabb lányt, támogatta az iskolát és harangot adományozott a templom számára. Az édesapját is odahívta lakni hozzájuk, akinek viszont nagy honvágya volt. A házasságból gyermek is született, azonban ő sajnos elhunyt. A nagyapa ezután a ház főgerendájának szögére akasztotta az általa állandóan viselt kalapot, majd öngyilkos lett. A fia először csak a kalapot vette észre, amikor már érezte, hogy baj van, majd megtalálta a nagyapát felakasztva az istállóban. 1939-ben kitört a második világháború, amelyben a családapa hadifogságba került, ahol éhezett és mintegy 50 kilósan ért haza Magyarországra, ahol a családján kívül a kommunista diktatúra várta. Be is hívatták a tanácshoz, de ő nem emelt kalapot a kommunisták előtt, illetve a TSZ-be való belépésről szóló papírt sem írta alá. Erre feleségét felhívták és kérték, hogy hozza el a férje legvastagabb bundáját, majd hazaküldték. Azután ráadták a férfira, megkötözték és leültették a kandalló elé. Amikor már nem bírta a hőség okozta kínokat, aláírta a papírt és hazament. Otthon az apja kalapja mellé akasztotta a sajátját, majd felkötötte magát az istállóban. Az egyetlen fia bányász lett. Ő is kalapban járt, illetve ő is utálta a kommunistákat. 1956-ban 16 éves volt, amikor tudomást szerzett a Budapesten történt eseményekről, ekkor teherautóba szálltak többedmagával és elutaztak a fővárosba. A fiú fogságba került 18 éves koráig, majd a büntetése akasztás lett. A családnak csak egy levelet és a kalapját küldték vissza, ami később felkerült a főgerendára a másik kettő mellé.
A történet tanulsága az, hogy a győzelem nem az erőn múlik, hanem azon, hogy ki emlékezik tovább, illetve az, hogy az elnyomókat csak az emlékezet erejével lehet sarokba szorítani.
Nagy Kornél, 12. D osztályos tanuló