Bottyán Fest – A győztes csapat

A Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnokban szervezték meg április 7-8-án az „Aludj máskor! – 24 órás vetélkedőt. Gyöngyös immár 3. alkalommal látta vendégül a térség középiskoláit. Idén a helyi középiskolák mellett Egerből, Mezőkövesdről és Szolnokról is érkeztek játékosok. Összesen 7 csapat közel 350 játékosa töltött együtt 24 kreatív, játékos, szórakoztató órát, s mérték össze ezalatt erejüket. Iskolánk 46 főből álló csapata idén a legjobbnak bizonyult, és rajt-cél győzelmet aratott.
Hogy mi volt a titkuk? Különleges élmény egy egész napon keresztül együtt játszani. Amikor három évvel ezelőtt az első bottyános csapat szerveződött, még nem is sejtették, mennyire az. Miközben a csapattagok együtt lélegeznek, egy célért küzdve egymásért drukkolnak, a másikért dolgoznak, bolondoznak, feszülten koncentrálnak, majd táncolnak önfeledten, akkor élmények, emlékek születnek, és közösség jön létre. Az összeforrott csapat pedig a következő vetélkedőn már húzóerővé válik maga köré szervezve az új tagokat. Így fordulhatott elő, hogy 2016-ban 7., 2017-ben 4., idén az 1. helyet szerezték meg a mieink.
Ez a hétvége számunkra, kísérő tanárok számára éppoly hatalmas élmény volt, mint diákjainknak. Olyan dolgokat tanulhattunk tőlük, melyeket nekünk kellene átadunk számukra. Megmutatták, hogy mennyire kitartóan, tiszta játszmákkal, őszintén, motiváltan és lelkesen lehet(ne) tenni a dolgunkat. 24 órán keresztül, megállás nélkül, egy maguk választotta csapatkapitánnyal, akinek minden szava elfogadott volt, és aki negyven fölötti létszámú csapatot irányított. Nem volt ellenvetés, nem volt “én nem így csinálnám”. Munka volt, közös, embert próbáló munka, egyszerre négy-öt feladat. Jól delegálva, jól programozva, jól kivitelezve. Ha valami nem sikerült, nem volt hibáztatás, csak új megoldás keresése. A többi csapat versenytárs volt és nem ellenség. Kisegítették őket, akik ezzel versenyelőnyhöz juthattak, de felismerték, hogy ez hosszútávon gyümölcsöző együttműködés lehet. Motiválták a motiválatlant. A fáradtat nem felrázták, hanem hagyták pihenni. Nem volt senki hibás, nem volt gyenge, nem volt ügyetlen. Feladat volt. Sok és nehéz feladat. De nem ijedtek meg. Terveztek, szerveztek, virrasztottak, keményen dolgoztak. És megérdemelten nyertek!
A nap során többször is a könnyeinkkel küszködtünk, de talán az volt a legfelemelőbb pillanat, amikor minden csapat átadta a számára legrokonszenvesebben játszó versenytársnak járó elismerést. A bottyánosokat hárman is jutalmazták. Elismerték a fejlődést, amit az elmúlt évek alatt tapasztaltak náluk, észrevették a szoros egységet és felszabadult életörömöt, megköszönték, hogy motiválták a többieket.

Nekünk is valahogy így kellene…

Kosztyáné Magyary Ágnes
Tomcsik Erika

A csapat tagjai:

Ács Dóra, Bágyi Bence, Bede Klaudia, Bencze Eszter, Bobák Eszter, Erdős Mina, Fejes Bettina, Gyallai Máté, Hordós Péter, Huszár Lili, Huszár Péter, Izsvák Ádám, Kis Benjámin, Kovács Márton, Kovács Péter, Kovács Tamás, Kovács Viktor, Lantos Ágnes, Ludányi Kristóf, Majoros Gergő, Mircea-Dászkál Írisz, Módos Gréta, Mohácsi Dávid, Molnár Bence, Nagy-Hajdú Benjámin, Nagy Marcell, Nagy Zsófia, Nemoda Márk, Pampuk Márk, Petrás Balázs, Petrovics Anna, Schmetz Roberta, Skultéti Jázmin, Szabó Laura, Szecskő Szintia, Szűcs Viktória, Telek Bálint, Tóth Imola, Tóth Zsolt, Varga Viola, Zeltner Domonkos, Zombori Norbert, Zsigri Nikolett, Toma Kristóf és a csapatkapitány: Kiss Loretta

A kísérőtanárok:

Bodócsné Dér Krisztina, Dr. Ludányiné Prém Judit, Fodor Judit, Kerekes Krisztina, Kosztyáné Magyary Ágnes, Nagyné Keil Magdolna, Sólyomvári Tamás, Tomcsik Erika