Szent Gellért – nap margójára

Minden tanév elején felavatjuk a „kis” kilencedikeseket igazi bottyános diákká.
Az ünnepségre az iskola védőszentjének, Szent Gellértnek ünnepnapján kerül sor.

 

… ahogy a tanár látta …

Az idei tanévkezdés kicsit más volt, mint a többi. Az első héten táborozni vittük a kollégákkal a kis újoncokat a Mátrába. A következő héten megküzdöttünk az új e- naplóval, a legfrissebb vírusokkal és a mindenféle új adminisztrációval. Eközben próbáltam helytállni saját családomban is, ahol természetesen mindenki egy új tanévet kezdett különféle izgalmas feladatokkal. Semmi gond, minden évben így kezdünk, nagy rutinom van már ebben! Na de a Gellért-ünnep! Verseket keresni, éneket tanítani; ki fog gitározni, ki tud és mer szavalni, mi lesz, ha a szereplő beteg lesz…? Egy kicsit izgalmas: másfél hét alatt eldönteni, kik is mondhatnák a verseket, ki tud szépen énekelni a kilencedikesek közül, próba időpontokat egyeztetni tanárokkal, diákokkal és a technikai segítőkkel, megbeszélni a tizedikes osztályfőnökökkel, milyen feladat vár rájuk.
Minden évben hálát adok a Jóistennek, hogy olyan embereket rendel mellém, akikkel az együtt töltött idő vidám és szórakoztató. Szinte már félszavakból is értjük, mit szeretne a másik. Lukács Edina tanárnőnek nagy érzéke van ahhoz, kihez melyik vers illik; Mizsei Róbert, az iskola technikusa pedig pontosan ott vágja és alakítja a zenét, ahol én gondolom. A kilencedikes osztályfőnökök és az iskola vezetői mindenben támogatják és segítik munkánkat. A nyakkendő átadási zene választásra nagy gondot fordítok, kimutatható ugyanis a zene lélekre gyakorolt hatása. Fontos számomra az is, hogy a diákok minél többen énekeljék a Szent Gellértről szóló éneket. Kollégáimmal együtt nagyon szeretnénk, hogy iskolánk új diákjai számára emlékezetes legyen ez az ünnep.

Várallyay Johanna

… ahogy a diákok látták …

„Nagy feladat állt előttem, az ünnepségen nekem kellett az egyik szöveget elmondanom. A próbákon még félve és lámpalázasan álltam a kilencedikes évfolyam elé. Nem csak nekem volt ilyen nehéz a próba, hiszen délután három óráig próbáltunk.
Másnap már elkezdődött az avatás ceremóniája és az ünnep. Nagyon megérintette a lelkemet az egyik beszéd, melyben a 27-esek klubjáról volt szó. Sok diáktárs beszéde is megindító volt, de legfőképp a bibliai tanítás és a Szent Gellértről szóló történetek tetszettek meg. Aztán hallhattam meg az igazgató úr beszédét. Ő olyan személy, aki mindig belevisz egy kis humort a történetekbe és most sem okozott csalódást. Ezután következett a Gellért-dal éneklése. Végül elérkezett az én időm. Sikerült leküzdenem a gátlásaimat és megpróbáltam önmagamat adni. Amint végeztem, visszamentem a helyemre és Magdi néni megdicsért, ami nagyon jólesett. Az utolsó előtti, de legemlékezetesebb pillanat, amikor megkaptam a nyakkendőmet. Valóban boldogsággal töltött el, hogy mostantól tényleg „Vak Bottyános”-nak érezhetem magamat. Végül elmondtuk az esküt, és megfogadtuk, hogy az iskolához mérten cselekszünk és büszkévé tesszük a tanárainkat és a szüleinket.
Ezen a napon úgy éreztem, hogy sok ember segíti az életem, akiket nagyon tisztelek is.”

Lakatos Ilona 9.E

 

„Bottyános lettem végleg. A mai nappal úgy érzem, tartozom valahová, és hivatásom van. Ezen a napon is látszott, hogy az iskola komolyan gondolja feladatait és azt, hogy a diákok jövője felfelé íveljen…..Úgy érzem, Szent Gellért itt van és néz ránk. Örülök, hogy bottyános lehetek, és az ígéretemet betartom!”

Rajnoki Ferenc 9.A

 

„A ballagásom óta azt a pillanatot vártam, hogy bottyános lehessek. Nagyon varázslatos volt az egész nap, izgultam, mégis milyen lesz bottyánosnak lenni. Mint kiderült fantasztikus. Azt vártam, hogy minél előbb a nyakamban lehessen az iskolánk címerével ellátott nyakkendő. Ezek után folytatódott a tanítás, de sorban a csengőket vártam, hogy minél előbb meg tudjam mutatni a világnak, hogy a Bottyánban tanulok”

Nagy Ferenc 9. D

 

„Az ünnepség fantasztikus volt. Végre én is bottyános vagyok! Sokat tanultam Szent Gellértről ebben a műsorban, és megkaptuk az ezzel járó nyakkendőt. Minden kilencedikes letette az esküt, így már nem hozhatunk szégyent az iskolára, se a tanárainkra, se a szüleinkre és legfőképpen nem magunkra. Örülök, hogy ide járhatok, és itt tanulhatok!”

Kovács Martin 9. B