Szalagavató

A szalagavató ünnepségnek évtizedes hagyományai vannak iskolánkban: idén sem tértünk el a jól bevált forgatókönyvtől. A végzős év egyik legfontosabb állomása mégis minden évben katartikus élmény a résztvevők számára, mert az aktuális osztályok újra és újra átélik az ünnep varázsát.  Idén 138 végzős állt fenn a színpadon, és péntek délelőtt hősiesen gyakorolta az egyszerre lépést, a fegyelmezett állást, a fémtabló átadását. És persze mindenki nagyon izgult, hogy jól sikerüljön az osztályműsor, amit már hetek óta gyakoroltak az osztályok: az osztályfőnököknél halmozódtak a kellékek, készültek a kisfilmek és a forgatókönyvek.  Mert ez egy olyan ünnep, amely hetek készülődését sűríti egy estébe, sőt egy osztály három és fél évének lenyomatát is híven őrzi.

A varázslat 17 órakor kezdődik, mikor a végzősök elől elhúzódik a függöny, mindenki megkeresi a szemével a családját, és a délelőtt még unalmasnak tűnő szavak szeretetről, boldogságról, hitről, Fanni és Marci dala a búcsúzásról megható és elgondolkodtató üzenetté változik. És Imola köszönete könnyeket csal a szülők szemébe, igazgató úr és Feri atya beszéde után mindenki megkapja a szalagot az osztályfőnökétől, és egyszerre lépünk, és a vörös rózsa megpróbálja dadogó szavaink helyett kifejezni a hálát. Majd frakkba és hófehér ruhába öltözött táncosok idéznek elénk egy ritkán látott álomvilágot férfiről és nőről, kecsességről és lovagiasságról. Aztán az osztályműsorokban keveredik a fiatalság lendülete, szilajsága, a humor, a megilletődöttség. Minden jól sikerül, az aulában a két gyönyörű keringő megnyitja a bált, és eljön az ideje az osztályfőnöki pohárköszöntőnek. Talán felesleges is rá készülni, mert a meghatottság, a közös siker, a megszenvedett és átnevetett próbák pillanatai, az elmúlt évek soha, sehol, semmiféle más alkalommal nem előidézhető torokszorító boldogsággá oldják az eddigi összes álmatlan éjszakát, töprengést, szervezést. Mert megéri. Egy közösség vagyunk, szilárd, összetartó csapat, a világot is meg tudjuk változtatni együtt. Büszkén ölelnek magukhoz szüleink, és a pazar vacsora után feloldódunk kedvenc zenekarunk ritmusaiban és az együttlét örömében.

Nagyon sokan dolgoznak ezekért az órákért. Köszönet illeti a szülőket, a szervezőket, a Webgarden Kft.-t, amely támogatta a rendezvényt, az Andante zenekart, a Mátra Művelődési Központ dolgozóit, az Aranypince éttermet, mindenkit, aki szeretettel segített nekünk bármiben.

Ludányiné Prém Judit
végzős osztályfőnök