#forradalom

Mit jelent nekünk, fiataloknak, március 15-e? Ezen a kérdésen sosem gondolkodtam el, hiszen eddig, minden évben, tisztelettudóan feltűztem a kokárdát és megnéztem az ünnepi előadást, pusztán megszokásból. Ebben az évben azonban a mi osztályunk feladata volt, hogy 1848 hőseinek tiszteletére megemlékezést készítsen. A megszokottól eltérő, formabontó műsort álmodtunk meg, amelyben a múlt és jelen keveredésével arra kerestük a választ: kik is voltak azok a márciusi ifjak? Mi volt a szerepük az adott korban?

Fiatalok voltak: pont, mint mi. Vegyes háttérrel rendelkeztek, más-más érdekelte őket, más-más irányba képzelték el az életüket: ugyanúgy, mint mi. Változást akartak és változást értek el. Ez a sok, különböző ember egységként kelt fel kényelmes mindennapjaiból és mondta: elég!
Talán ebben különbözünk tőlük, azt gondoljuk, ez nem a mi terepünk; a felelősség az idősebbeké, a felnőtteké. Ők azonban bebizonyították nekünk, hogy tennünk kell a számunkra fontos dolgokért, vagy azok örökre elvesznek, illetve  soha létre sem jönnek.

A műsorban szavak mellett filmekkel, táncokkal, jelenetekkel idéztük fel a kort, azt hogyan működhetett volna a forradalom a modern világ vívmányaival, illetve azt, hogy múltunk összefonódása jelenünkkel meghatározza jövőnket is. Köszönet a szövegkönyvért osztályfőnökünknek, Bátor Szilvia tanárnőnek, és Soltész-Kecskés Lillának a táncokért.

Kata szerepében Bardóczy Fanni

11.B osztályos tanuló